A tűzgátló szellőzőcsatornák garantálják a tűzszakasz-határok védelmét. Pontosabban, a tűzgátló szellőzőcsatornák segítenek elkerülni a tűz és a hő terjedését két tűzszakasz között.
Csak akkor lehetséges megakadályozni, hogy a tűz a lépcsőházak, helyiségek és általános közlekedő folyosók mentén átterjedjen egyik tűzszakaszról a másikra, ha minden építőanyag és szerkezeti elem azonos tűzvédelmi besorolású és ugyanazon tűzállósági teljesítménnyel bír.
A szakaszoló fal- és födémfelületeknek meghatározott tűzállósági teljesítménnyel kell rendelkezniük. Ez azt jelenti, hogy a tűz alatt 30–240 percig meg kell őrizniük teherhordó képességüket (stabilitásukat), integritásukat és szigetelő képességüket. Ezért kifejezetten fontos, hogy ahol az épületgépészeti vezetékek áthatolnak a tűzszakaszhatárokon, a tűzszakaszhatároló elemek tűzállósági teljesítménye ne csökkenjen ezáltal, és kiváltképpen lényeges, hogy a légcsatornák ne szolgáljanak olyan csatornaként, amelyben a tűz, illetve a forró füst tovább terjedhet a többi tűzszakaszra.
A szellőzőrendszereken keresztül terjedő füst kockázatára eltérően tekintenek Európa különböző részein. Egyes országokban egyáltalán nem tekintik problémának a szellőzőrendszereken keresztül terjedő füstöt, míg más országokban minden olyan esetben tűz- és/vagy füstcsappantyúkat kell telepíteni, ha ugyanazon rendszer egynél több tűzszakaszt lát el. Végül pedig vannak olyan országok, ahol a szabályozás a tűz- vagy füstcsappantyúk telepítése mellett a teljesítményalapú tervezést is lehetővé teszi.
A tűzgátló építményszerkezeten áthaladó légcsatornák tűzállóságát a szakembereknek mindenesetre alaposan meg kell fontolniuk. A hagyományos fémlemezből készült légcsatornák nem teljesítik a nemzetközileg elfogadott tűzvédelmi követelményeket. Tűz hatására gyorsan felmelegednek és deformálódnak, sőt bizonyos körülmények között akár gyorsíthatják is a lángok vagy a füst terjedését.